Atlantisz útjai - avagy, Riadó! Süllyedünk!

Biztosan mindenki ismeri a legendás, de egyesek szerint valóságos, Atlantiszt. A csodálatos várost, mely a tenger fenekére süllyedt el minden szépségével és pompájával együtt. Persze, hogy mindenki ismeri. Ám azt már kevesebben tudják, és látják, hogy a mi kicsiny falunk, Szihalom is kezd beállni a süllyedő városok – ez esetben falvak – sorába. Persze akkor most jön az a rész, hogy „badarság, hiszen egyre jobban teljesít a falu! Egyre több felé megy szét a hírnevünk, köszönhetően a Kemencés Napoknak!”. Aha. Akkor figyeljünk jól!

Adott a nyári fesztivál fő színhelye, a kemencés udvar az iskola udvarán. Immáron még egy csodás tetőzet is fedi a kemencéket, be lett kötve közvetlenül a víz és az áram is. Illetve – és most jön az érdekesség – végre parkoló is épült a kemencék és az iskola elé (az iskola elé persze csak azért, mert ott már azért ciki lett volna eljátszani azt, amit a Magtár - bocsánat, népművészeti kalandpark - felé vezető úton, hogy csak addig tart, míg az érdekelteknek megfelel, a többi meg legenda.) Évekig nem csináltak parkolót az iskola elé, ahol bokáig sárban álltak meg a szülők. Most így végre oda is került. Ez jó hír volt persze, mikor először kiderült, hogy elkezdett épülni. Ki is került ide a csoportba a kép akkor is, aztán akkor is, mikor kész lett. Na, már akkor volt, aki megjegyezte: ő látta hogyan készült, nem ad neki sokat, maximum tavaszig húzza majd. Erre reakció: neked semmi nem jó, nem tudsz örülni semminek stb. Aztán persze ez is lecsengett.​

De most sajnos el kell keserítenem, aki tavaszig tartó élettartamot jósolt a parkolónak, ugyanis az már most megy tönkre!

A csatolt képen tökéletesen látható, hogy helyenként 10-15 centis beszakadások jelentek meg rajta. Aki egy kicsit is jártas ezekben a fajta munkálatokban, az pontosan tudja, ez miért történhetett meg, pusztán 3-4 hónap után. Én nem értek hozzá, de egy nagyon kicsi utánajárás simán megmutatta nekem is: ez bizony sem alapozva, sem ülepítve nem lett! Kérdem én? Az a vállalkozó és a munkásai, akik ezt kivitelezték, azok, hogy csinálhatták meg ilyenre? Nem voltak felügyelve? Illetve, hogyan lehetett ezt így elfogadni, és átvenni bárkinek is az Önkormányzat részéről? Az eredmény egy pár hónapos élettartamú parkoló.

Nagyjából ugyan ez igaz az utakra is, amiket olyan nagyon büszkén emlegetnek az önkormányzatiak. Megépül, eltelik 3-4 hónap és az egész semmivé lesz. Aztán megint és megint és megint. De mit várunk, amikor egy videóban az egyik helybéli a cipője orrával tudta széttúrni. És tudják mi ez végsősoron? Pénz, pénz, pénz és még egy kis pénz. Ismerik a mondást: a rest kétszer fárad. No, itt úgy tűnik az önkormányzat nagyon rest, és nem egyszer, sokszor fárad! Persze valakinek biztosan megéri ez a módszer, hogy időközönként be kell ebbe ruházni önkormányzati pénzekből. Közpénzből. Ezen lehet kicsit elmélkedni.

Egészen addig tessék gondolkodni, amíg még kapunk levegőt! Mert szépen lassan, ennek a fene nagy jóhírünknek a súlya alatt, fejtetőig süllyedünk el a furcsábbnál furcsább kivitelezések, félmunkák és egy ember érdekeit szolgáló pályázatok tengerében, miközben a „város ura” büszkén óbégatja a meg(nem)hallgatásokon: nagy az egység, minden szép és minden jó! Aztán majd az egész falu, a tenger fenekén bugyborékolva elgondolkodhat, hogy basszus! Tényleg mi lettünk a magyar vidéki Atlantisz!