Kiss László, avagy erőszakkal az úszásért

Az utóbbi napokban mérhetetlen gyorsasággal terjedt a hír, ami így szól dióhéjban: Kiss László úszókapitányt 1962-ben csoportosan elkövetett nemi erőszak miatt háromévi börtönbüntetésre ítélték. Ebből 20 hónapot töltött le, a következő évben szabadult. Az 1961-ben 21 éves Kiss László két fradista úszótársával erőszakolt meg egy Zsuzsanna nevű lányt. Kiss László előbb lefogta, majd harmadikként maga is meggyalázta az "elernyedt" testű fiatal lányt.

Kiss László elítélt nemi erőszaktevő egyebek mellett Százhalombatta alpolgármestere, a város díszpolgára, a helyi uszodát is róla nevezték el. Kiss Lászlót 2008-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje csillaggal, 2012-ben pedig a Magyar Érdemrend nagykeresztjével is kitüntették.

Az incidens újra napvilágra kerülése után - amit egyébként a privatkopo.hu oldalnak köszönhetünk - Gyárfás Tamás, az úszószövetsége elnöke azt mondta: "Kiss László úr mintegy fél évszázaddal ezelőtt okkal vagy ok nélkül megkapta büntetését. Az ifjú korában elkövetettek elévültek, ha egy bűnös lerótta büntetését, akkor joga van újfent méltóképpen beilleszkedni a társadalomba. Kiss László a mögöttünk lévő fél évszázadban a maga területén egyedit alkotott, szinte rendelkezik mindazzal a kitüntetéssel, amelyet egy sportvezető kaphat, különböző kormányok ismerték fel egyedi értékű teljesítményét."

Az ügy tegnapi kiszivárgása után Kiss László így nyilatkozott "méltatlan lenne 55 év után, ha magyarázkodni kezdenék. Ott az ítélet, senki nem adna hitelt a szavaimnak. Megbűnhődtemazért, amiért elítéltek, aztán kaptam az élettől egy új lehetőséget, és én éltem vele. Beszélhetnénk persze arról, hogy 1961-ben mennyire volt megalapozott az ügyünkben hozott ítélet. Mennyire volt bebizonyítva mindaz, ami az ítéletben olvasható. Soha nem hallgattam el a történteket."

A Magyar Úszó Szövetség aztán ma délelőtt két ülést tartott és teljes támogatásáról biztosította a kapitányt. Szerintük, ahogyan Gyárfás is elmondta egy átlátszó hazugsággal megspékelve: Kiss László egy hős. 

Persze a társadalom nagy része ezt nem így gondolja. Sorban merülnek fel a kérdések és jönnek a felháborodot emberek, hogy mégis hogyan magasztalhatnak valakit az egekig, aki ilyen tettet követett el, akár hány évvel ezelőtt is. A büntethetőség talán elévül a mai jogi szabályokat figyelembe véve, de az erkölcsi felelősség élete végéig terhel mindenkit. Az pedig, hogy a bíróság ítéletét azóta és a mai napig megkérdőjelezik, és túlzónak nevezik, önmagában mutat egy képet az elkövetőkről, és barátairól. 

Tény persze, hogy a Hosszú Katinkás ügye óta Kiss Lászlót előszeretettel veszik elő a különböző médiumok, valamint az emberek, és mutogatnak rá. Ám a kapitány barátainak az esettel kapcsolatosan alkotott véleménye eléggé morbid. Vegyük például Aczél Endre, a Népszabadság és a Klubrádió újságírójának egy nyilvános Facebook-bejegyzés alatti hozzászólásait.

„Maga az ‘áldozat’ - egy ismert sportolónő nagyon szép édesanyja - nem is akart ügyet csinálni, a szülei erőszakoskodtak.”
„Egy szülőnek nem épp élmény, hogy a lányuk szeret, hogy is mondjam, kefélni.”
„a példastatuálás vágyától hajtva a bíróság helyt adott az óhajnak”
„Soha nem bizonyosodott be, hogy ‘lefogták’. Ezt csak szülői bíztatásra ő mondta a bíróság előtt. “
„Fogalmatok sincs róla, hogy hány úszócsaj és szép fürdőző lány volt, akit legalább három jóképű fiatal úszófiú ‘megerőszakolt’. Tömegével. A vadászat vég nélkül folyt és nem eredménytelenül”.

És hogy mivel támasztja alá saját tudását Aczél? „Egyébként akkor éjjel-nappal az uszodában voltam, és minden pletykát hallottam. ‘Kissék lebuktak’ - ez volt a rezümé, de szó se esett csoportos nemi erőszakról, hogy ketten lefogták, a harmadik meg.”

Tehát mivel a pletykákban akkoriban nem szerepelt, hogy megerőszakolták, ezért ez biztos nem is történt meg. Nyilvánvalóan gyakran szokták egy erőszak után azzal terjeszteni a sztorit az elkövetők, hogy elmesélik a kábítást, a lefogást, a csoportos erőszakot.

Aczél kommentjeiből tehát a következő rajzolódik ki: Voltak az ártatlan fiúk, akik vadászgattak a szép lányokra, akik persze mind kaphatóak voltak a szexre, mindig mindenhol, és Kissék esetében sem volt erőszak, mert erről nem pletykáltak, csak a szülők kényszerítették a lányt, hogy saját magát, és az egész családot megalázva bíróság elé álljon, ahol a szexuális erőszakot véresen komolyan vevő bíróság elítélte Kisst és társait, hogy példát statuáljon rajtuk.

Az elmúlt 10 évben az úszósportban nem egy szexuális erőszakról szóló sztori látott napvilágot, és egyáltalán semmiféle módon nem látszik, hogy ez a közeg bármikor is megkadályozhatna egy újabb tragédiát, erőfeszítést tenne annak érdekében, hogy a közeg kevésbé legyen erőszakos, vagy esélyt adna arra, hogy az áldozatok előállhassanak úgy, hogy nem éri őket megvetés.

Borzasztó, hogy a mai magyar társadalom, és a hivatalos szervek oly annyira nem veszik komolyan a szexuális erőszakot, hogy az esetek nagy többségében még az elkövetőt kell megvédeni a "csúnya és gonosz" médiától. Az áldozat pedig, akit valójában a legnagyobb veszteség, a legnagyobb fizikai, egészségügyi és lelki megterhelés, bántalmazás ért, szégyenli magát, és sok esetben élete végéig titkolja az ellene elkövetett erőszakt tényét. Ezzel pedig nem csupán saját életét nyomorítja meg, hanem a méltán büntethető elkövetőt is felmenti büntetése alól. Persze ez nem az ő hibájuk, hiszen érthető, hogy egy szexuális erőszak traumájának átélése után az áldozat nem rohan fűhöz fához a hírrel. 

Aczél kommentje is és Gyárfás Tamás úszóelnök nyilatkozata, amely szerint egy „könnyűvérű lányról” volt szó, illetve a tény, hogy az úszószövetség elnöksége meg sem említette azt, hogyan kíván fellépni az ilyen esetek ellen, amelyek léteznek az uszodákban, mind azt mutatják, hogy az élsport világában, csakúgy mint a társadalomban, a szexizmus, az áldozathibáztatás és az erőszak is jó táptalajra talál. Tovább virul az a közeg, amely teljesen normálisnak tartja, sőt helyesli, hogy a férfiaknak joguk van “vadászni”, joguk van magukévá tenni bármelyik nőt, függetlenül attól, utóbbi beleegyezett-e ebbe. Tovább virul az a közeg, amely az erőszak elkövetése után a bűnös mellé áll, az áldozattól pedig elveszi a jóvátétel lehetőségét, az igazságtétel reményét, sőt még az erőszak felelősségét is a nyakába varrja. Kiss László ügyében azért kell felszólalni, hogy megértsék végre ezek az emberek, nem létezhet ez a világ! Nem létezhet tovább az erőszak, amelyet elkövetnek öltönyben és nyakkendőben, kezeslábasban vagy úszóalsóban. Az erőszak, amely ott van az irodákban, az edzéseken és gyakorlatilag mindenhol a magyar mindennapokban. Az erőszak, mely nem csak szexuális, de nem kevésbé eltitkolt és elbagatelizált, mint Kiss László ügye. 

Fotó: kettosmerce